AZ OKOS LÁNY

AZ OKOS LÁNY

Egyszer a király kigondolt egy találós kérdést:

- Mi a legkedvesebb, mi a leggyorsabb, és mi a legkövérebb?

És hatezer aranyat ígért annak, aki ezt kitalálja. Mindenki gondolkodott, gondolkodott, de senki sem találta ki.

Abban az országban egy szegény embernek volt egy kivételesen okos lánya. A lány meg­hallván ezt a találós kérdést, így szólt az apjához:

- Menj el, apa, a királyhoz, és mondd meg neki, hogy a legkedvesebb az egészség, a leg­gyorsabb a gondolat, és a legkövérebb a föld.

A szegény el is ment a királyhoz, és elmondta ezt neki.

- Ki mondta ezt neked, szegény ember? - kérdezte meglepetten a király.

- A lányom - felelte az.

De a király zsugori volt. Most arra gondolt, hogy mit is tegyen, hogy ne kelljen odaadni neki azt a hatezer aranyat, ezért ezt mondta:

- A lányod szőjön egy szál lenből száz méter vásznat, akkor megkapja a pénzt, ha nem, megbüntetem.

Az öregember sírva ment haza, és mindent elmesélt a lányának.

- Ne sírj, apa! Kihúzunk pár ágseprőt, összetörjük, és elküldjük a királynak, hogy csináljon belőle szövőszéket.

Az öregember elvitte a királynak, és megkérte, hogy csináljon belőle szövőszéket. A király nézte, nézegette, és azt mondta, hogy ilyesmiből nem lehet szövőszéket készíteni. Akkor a szegény ember ezt mondta neki:

- Király uram, akkor egy szálból sem lehet annyi vásznat szőni.

Akkor a király a szegény embernek odaadott pár főtt tojást.

- Vidd el a lányodnak, hogy keltessen ki belőlük csirkéket - mondta. - Ha nem teszi meg, nagy baja lesz.

Sírva ment haza az ember. Otthon mindent elmondott a lányának. A lány most ezt mondta az apjának:

- Ne nyugtalankodjál, minden rendben lesz.

Fogott egy marék árpát, betette a kályhába, kiszárította és mondta az apjának:

- Vidd el ezeket az árpaszemeket a királynak, vesse el, hadd teremjen szem a tyúkoknak.

A szegény ember elment a királyhoz és mindezt elmondta neki.

A király hallván ezeket a szavakat, felkiáltott:

- Ki hallott még ilyent, hogy a megszárított árpa kikeljen?

- A főtt tojásból sem kel ki csirke - mondta a szegény ember.

Látta a király, hogy egy okos lánnyal került szembe, megint elgondolkodott és így szólt:

- Mondd meg a lányodnak, hogy jöjjön el hozzám, se kocsin, se lóháton, se gyalog, és ne is legyen felöltözve, ne is legyen meztelen, és hozzon el valamit, amije nincs is, és van is.

Akkor a szegény ember lánya fogott egy nyulat meg egy galambot, egy hálót tekert maga köré, felült egy kecskére, és elindult a királyhoz. Amikor a király megpillantotta a közeledő lányt, elengedte az összes kutyáját, hogy széttépjék, és így megmaradjon neki a pénz. A lány látva a rátámadó kutyákat, kieresztette a nyulat, ami szaladva át a réten, maga után vonta azokat. A lány így meg is érkezett a királyhoz, se nem kocsin, se nem lóháton, se nem gyalog, és fel sem volt öltözve, de meztelen sem volt. Átadta a királynak a galambot, de az elrepült. Akkor ezt mondta:

- És hoztam valamit, ami nincs is, van is.

A király kénytelen volt odaadni a lánynak a hatezer aranyat. A szegény lány így járt túl a király eszén.

 

Forrás: Litván népmesék