A FARKAS-TANYA.

Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenczián is túl volt, volt egy
tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált
egy ruczát. Azt kérdi tőle a rucza:

– Hova mégy tojás koma?

– Megyek világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.

– Hova mentek rucza koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy varró tűt.

– Hova mentek kakas koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy rákot.

– Hova mentek tű koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy lovat.

– Hova mentek rák koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy ökröt.

– Hova mentek ló koma?

– Megyünk világra.

– Én is megyek, menjünk együtt.

Mentek aztán mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis
ház, abba bementek; ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás bele feküdt a
tüzes hamuba, a rucza meg a kakas felültek a kandalló tetejére, a rák
bele mászott egy dézsa vizbe, a tű a törülközőbe szúródott bele, a ló
lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitarba.

Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, a kiké a kis ház volt. A
legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:

,,Phű-phű, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?’’

Volt köztük egy hánya-veti, az azt mondta: ,,Hogy ő bemegy, ha ezer
ördög van is odabent, nem félek én semmitől.’’ Be is ment; hogy az övék
volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll; legelőször is a
kandalló tetején kereste a büdös köves szilánkot, hogy majd mécsest
gyújt, de a kakas meg a rucza elkezdtek lármázni, akkor bele nyúlt a
hamuba, hogy majd parazsat keres, a tojás elpukkant, szaladt a dézsához
mosakodni, ott meg a rák csípte meg az ollójával, azután szaladt a
törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére
ugrik, ott a ló rúgja oldalba, a mint szalad kifele, az ökör is neki
esett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett
ordítni, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz.

– Jaj fussunk fussunk. Égszakadás! földindulás! Valamennyi ördög mind
oda bent van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával, szaladok dézsához,
megvágnak ollóval; kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével; futok ajtó
mellé, kilöknek lapáttal; szaladok pitarba, vesznek vasvillára; egy
kiált,,hep-hep-hep’’, más ordit,,add feljebb’’, akkor nagyot estem,
bezzeg jaj volt nekem.

Akkor neki indultak, még most is szaladnak, ha meg nem állottak.