A JÓ ÉLET TITKA

A JÓ ÉLET TITKA
(Gero gyvenimo paslaptis)

Egy apa nagyon jól élt. Amikor megöregedett, a fia így szólt hozzá:

- Apa, ne halj meg úgy, hogy nem árultad el a titkát annak, hogy miért éltél ilyen jól. Mondd el nekem, hogy hogyan lehetséges, hogy mindened megvan. Én is jól akarok élni.

- Itt nincs semmi titok - mondta az apa. - Minden nagyon egyszerű. Senkinek se mondd, isten megsegéljen, minden reggel egyél mézet, és a régi prémre tegyél új huzatot!

A fiú mindjárt vett magának prémet, a prémekre huzatot húzott, minden régit egybegyűjtött. És amikor ment dolgozni, mindig hallgatott. Amikor találkozott emberekkel, akik dolgoztak, ő semmit sem mondott. Vett magának mézet, és minden reggel mézet evett. És mégsem jön a jó élet.

- Apa - mondta az apjának -, te becsaptál engem. Amint mondtad, úgy teszek, mégsem lesz több a keresetem.

- No, akkor hogyan lehet? Mondtad “isten segéljen”?

- Nem mondtam. Szótlanul elmentem az emberek mellett.

- No, reggel mit ettél? Mézet?

- Minden reggelire mézet ettem.

- No, és a prémekkel mit tettél?

- Mindegyikre új huzatot húztam! Mégsem - mondta - lett semmi sem jobb.

Ekkor az apja így beszélt:

- Gyermekem, keljél fel te a legkorábban, hogy mások, látva téged, amint dolgozol, mondják neked: “isten segéljen!”. És ha a reggeliig kora hajnaltól fogsz dolgozni, minden reggelid méz­édes lesz. És azok a prémek - a régiek - új huzatokkal - igyekezz, hogy minden föld új legyen: vágd ki a bokrokat, szedd ki a tönköket! Szántsd fel, tedd rendbe, és vesd el a magokat - majd meglátod, milyen gabonád nő!

No, a fiú hallgatott az apjára, és úgy tett, amint az mondta. És maga is új életre kelt.

- Íme, ez a titok, a munka!

 

Forrás: Litván népmesék