Összetalálkozik a czigány a papjával. Köszön neki nagy alázatosan:
- Szerencsés jó napot kivánok, Nagyságos tisztelendő úr!
- Servus! fogadja a pap.
De a czigánynak sehogysem fért a begyébe, hogy mért köszön neki a tiszteletes ur igy: Servus? Ezért egy vargabetűt vetett s a másik utczán ujra elébe került a tiszteletes urnak s köszön:
- Szerencsés jó napot kivánok, nagyságos főtisztelendő ur!
- Servus! mondja a pap másodszor is.
Mindig servus, mindig servus, tanakodik magában a czigány, valjon mért köszön nekem igy a tiszteletes ur? Ezért a czigány ujra vet egy vargabetűt, s ismét a tiszteletes ur elébe került. Köszön neki:
- Szerencsés jó napot kivánok, nagyságos főtisztelendő ur:
- Servus! mondja a pap harmadszor is.
- Megkövetem alásan a nagyságos főtisztelendő urat, nem mondaná meg, hogy mért köszön igy nekem: Servus, servus, servus?
- Ehj, czigány, minden szervusz öt garas!
No jól van, ez abba’ maradt. - De egyszer halottja van a czigánynak s elhivja a papot, hogy temesse el a rajkót predikáczióval.
A pap el is temette a halottat s kéri a temetéspénzt, hogy fizesse le az egy huszast.
- Ehj, tudja mit mondott nekem a tiszteletes ur: minden servus öt garas, tehát egy servus, két servus, három servus, négy servus, adjon vissza tizs krajczárt.
Forrás:
Dunamelléki eredeti népmesék
Összegyűjtötte: Merényi László
Pest : Heckenast, 1863-1864
