Hol volt, hol nem, volt, élt egyszer egy férfi, akit Mawunak hívtak. Három gyermeke volt: Kéz, Has és Láb. Ennek a családnak a tagjai nagyon szerették egymást, a gyerekeknek jól ment a soruk.
Mawu, amikor megöregedett, összehívta a családját, mert tudta, hogy ő csak egy vándor a Földön. Tehát egybehívta a gyermekeit, és így szólt hozzájuk.
- Öreg vagyok, visszatérek a hazámba, hogy ott éljem le a hátralévő éveket. Szeressétek egy-mást! Legyetek egymás támasza! Segítsétek tőletek telhetően a nyomorgókat, adakozzatok a koldusoknak, ne vessetek meg senkit, ne kövessetek el senkivel szemben semmi rosszat! Tiszteljétek mások feleségét! Így boldogságban fogtok élni. Ne feledkezzetek meg a taná-csaimról, azok kincset érnek. Én szinte irigyellek titeket. Megértettétek?
- Igen, apa - felelték. - A tanácsaid szerint fogunk élni.
Egy hét múlva Mawu arany ágyékkötőben felszállt egy pompás paripára, és egy csoda-szerkezeten felemelkedett a mennybe.
A három fivér, miután megnőttek, fényes helyzetbe került. Kéz egy előkelő várban lakott, Has egy pompás villában, Láb pedig egy négyemeletes házban. Kéz és Láb, eltelve saját maguk¬tól és hogy fitogtassák a gazdagságukat, válogatás nélkül vették maguknak a feleségeket, egyiket a másik után, rendkívüli kiadásokba verték magukat, egy szóval romlott életet éltek, teljesen ellentétben az apjuk tanácsaival; megvetették a szerencsétleneket, megrugdosták a koldusokat. Has, rendkívüli gazdagsága ellenére, szerény volt; nagy emberszerető, bánkódott a szeren-csétlenek sorsa miatt, alamizsnát adott a koldusoknak, el-eljárt a fivéreihez, akik csak nagyon ritkán keresték őt fel. Meglátogatta őket, amikor betegek voltak. Mawu egy idő múlva, hogy lássa, hogy a gyerekei a tanácsai szerint járnak-e el, egy bronzos bőrű, bájos fiatal lánnyá változott. Kéz éppen csak megpillantotta a tündért, és azonnal udvarolni kezdett neki, el-halmozta ajándékokkal.
A lány ezután Láb háza előtt sétált, aki behívta magához, majd hosszan megcsodálta. A lány bement, és megállapította, hogy Lábnak hat felesége van.
Eltűnt, mintha elvarázsolták volna. Visszament Kézhez, aki egy masszív aranygyűrűt kínált fel neki, és feleségül kérte. Mawu elégedett volt a felfedezésével.
Eltűnt, és egy nyomorék koldusnak öltözött. Vérző sebekkel volt tele rücskös bőre. Megint elment Kézhez, alamizsnáért könyörgött; az elkergette. Elmosolyodott és elment Lábhoz. Ugyanaz történt. Elment Hashoz. Ő tárt karokkal fogadta, gondosan megmosdatta, szép ágyékkötőt adott neki, és az asztalához ültette, ahol megkínálta minden jóval. A koldust vendégül látó gazdának csak két felesége volt. Mawu meg volt elégedve.
Döntött.
Miután visszaváltozott valódi alakjába, Mawu megölelte a fiát, és behívta Kezet meg Lábat Has házába.
Így szólt hozzájuk:
- Mielőtt az égbe távoztam volna, drága tanácsokat adtam nektek. Viccnek fogtátok fel azokat, nem tartottátok hozzá magatokat. Amikor szép lánnyá változva elsétáltam a házatok előtt, megcsodáltatok, de amikor szegény koldusként élelemért kopogtam be hozzátok, el¬kergettetek. Egyedül Has folytatott és folytat egészséges életet, a tanácsaimnak megfelelőt; mindjárt eljáratok veletek egy szép táncot, zene nélkül. Ezentúl majd tisztelni fogátok az apátok szavát.
- Has - kiáltotta -, állj ide középre!
Odaszólt Kéznek:
- Te mássz fel Hasra!
Az rögtön meg is tette. Majd Lábnak mondta:
- Te vedd a hátadra a fivéredet, Hast!
Mawu ezután hozzátette:
- Has, te pedig a király vagy a két testvéred között. Ők a te szolgáid. Te nem dolgozol, de a kedved szerint ehetsz. Ez a fizetség, mert szófogadó voltál.
Attól kezdve a has tényleg olyan, mint egy király. A láb jár, és a kéz cipekedik meg dolgozik helyette.
Forrás:
Afrikai mesék
Fordította: Dabi István
